Folytassunk utunkat az emberi fejlődés felfedezésében wilberi 6-os, azaz az Integrált szinten. A sorozat összes részét itt találod meg!
Morpheus – „Mátrix” (1999)
Morpheus karaktere az integrál szint jellemzőit mutatja. Ő egy bölcs és mélyen megértő vezető, aki képes átlépni a hagyományos gondolkodásmódot, és megnyitja Neo szemét a valóság igazságára. Morpheus képes átlátni a korlátokat és az emberi lényeg mélyebb rétegeit, és segít Neo-nak kibontakozni a teljes potenciáljában.
Morpheus karaktere a „Mátrix” című filmben jellemző lehet a wilberi 6-os szintre. Morpheus egy kiválasztott, aki felismeri és megérti a Mátrix valóságát, és küldetést vállal annak felfedésére és mások felébresztésére. Az alábbiakban részletezem Morpheus jellemzőit és hogyan kapcsolódnak a wilberi 6-os szint jellemzőihez:
- Tudatosság és szemléletmód: Morpheus mélyen megérti és elfogadja a Mátrix működését, valamint annak hatását az emberek tudatára és szabadságára. Ő egy transzcendens látásmóddal rendelkezik, amely meghaladja a hagyományos valóságkereteket, és képes kilépni a korlátok közül.
- Felelősség és küldetéstudat: Morpheus vállalja a felelősséget az emberek felébresztéséért és a Mátrix fogságából való szabadulásukért. Ő elkötelezett a szabadság és az igazság keresésében, és küldetése, hogy másokat is arra ösztönözzön, hogy merészen kérdőjelezzék meg a megszokott valóságot.
- Tudás és bölcsesség: Morpheus rendelkezik azokkal a tudással és bölcsességgel, amelyek lehetővé teszik számára, hogy irányítson és segítsen másoknak a Mátrix megértésében és meghaladásában. Ő egy mentor és vezető, aki inspirációt nyújt a karaktereknek a fejlődésükben és a saját belső erőik felfedezésében.
Az ember fejlődése egy hosszú és összetett út, amely során különböző szakaszokon halad át. Az egyik ilyen szakasz a felnőtt kor, amelyet a wilberi 6. integrál szint jellemzi. Ezen a szinten az ember már meghaladja a korábbi szeparatista, dualisztikus gondolkodást, és képes összekapcsolni és integrálni a különböző nézőpontokat és perspektívákat.
Az integrál szinten az egyén képes a szélesebb perspektívák elfogadására és megértésére. Felismeri, hogy a világban jelen vannak különböző valóságszintek és értékrendek, és ezek együttesen gazdagítják az emberi tapasztalatot. Az integrál szintű egyén rendelkezik egy átfogó, összefüggő és összetett világnézettel, amelyben az ellentétek és a különbségek nem kizárják egymást, hanem egymást kiegészítik és integrálják.
Egy másik aspektusa az ember fejlődésének a Piaget Vízió logika szakasza. Ez a szakasz három részre osztható: a korai, közép- és késői vízió logika. Az egyén a korai vízió logika szakaszában kezdi felfedezni a nagyobb összefüggéseket és a komplexebb rendszereket. Képes elképzelni és vizualizálni az alternatívákat, és a kreatív gondolkodásra támaszkodik.
A közép-vízió logika szakaszában az egyén még inkább tudatosan használja a vizualizációt és az elképzelést, hogy megértsen és problémákat oldjon meg. Ez a szakasz segít az egyénnek abban, hogy kiterjessze a gondolkodási határait és új perspektívákat találjon.
Végül, a késői vízió logika szakaszában az egyén képes egy magasabb szintű összefüggések felismerésére és a világ teljesebb megértésére. Ez a szakasz segíti az egyént abban, hogy szélesebb körű következtetéseket vonjon le és átfogó megoldásokat találjon a komplex problémákra.
Belső értékrend
A posztkonvencionális erkölcsi szakasz és Lawrence Kohlberg egyetemes etikai elvek elmélete szorosan összefügg egymással. A posztkonvencionális erkölcsi szakasz a fejlődés egy olyan fázisa, ahol az egyén túllép a konvencionális normákon és erkölcsi elveken, és saját belső értékrendet alakít ki.
Kohlberg szerint az erkölcsi fejlődés hat szinten zajlik, melyek három fő kategóriába sorolhatók. A posztkonvencionális szint az ötödik és hatodik szintet foglalja magában, amelyeket az egyetemes etikai elvek jellemzőek. Az ötödik szintet a társadalmi szerződés orientációja jellemzi, ahol az egyén felismeri és elfogadja a társadalom által elfogadott normákat és törvényeket. Azonban az egyén képes kritikusan gondolkodni és kihívni ezeket az elveket, ha úgy ítéli meg, hogy azok nem felelnek meg az absztrakt erkölcsi elveknek.
A hatodik szint, amit Kohlberg a társadalmi rendszer és lelkisimeret szintjeként említ, az absztrakt erkölcsi elvek alapján történik. Az egyén az etikai elvek és értékek mentén dönt, függetlenül a társadalmi normáktól vagy törvényektől. Az ilyen egyének képesek azonosítani az etikailag helyes és helytelen cselekedeteket, és a saját belső lelkiismeretükre és erkölcsi értékeikre támaszkodnak a döntéseik meghozatalában.
Ez azt jelenti, hogy a posztkonvencionális erkölcsi szakaszban lévő egyének számára fontos az etikai és morális elvek követése, és a saját belső értékrendszerüket tekintik irányadónak. Nemcsak a társadalmi elvárásokra és normákra támaszkodnak, hanem az absztrakt erkölcsi elvek és az egyetemes etikai értékek iránti elkötelezettség is meghatározó számukra.
Gebser és Wilber világnézete, valamint relativista, holisztikus és integratív elméletek rendkívül fontosak az emberre gyakorolt hatások megértésében. Ezek az elméletek új megközelítéseket és perspektívákat nyújtanak az emberi tapasztalat, gondolkodás és tudatosság megértésében.
Gebser szerint az emberi tudatosság az idők folyamán különböző világnézeteken és struktúrákon keresztül fejlődött. Ő a strukturális tudatosság különböző szintjeit különbözteti meg, amelyek az ember fejlődésének különböző stádiumait jelentik. Ez az elmélet azt hangsúlyozza, hogy a tudatosság fejlődése során az ember képes egyre összetettebb és integráltabb látásmódokra és perspektívákra.
Wilber pedig egy komplexitáselméletet és integritást hirdet, amelynek központi eleme a holisztikus megközelítés. Szerinte az emberi tapasztalat több dimenzióból áll, és az egyénnek több szempontból kell vizsgálnia a valóságot. Az integráció és az egység eléréséhez az egyénnek át kell látnia és össze kell kapcsolnia az egyes dimenziókat és perspektívákat.
Mind Gebser, mind Wilber elméletei felhívják a figyelmet arra, hogy az emberi tudatosság és tapasztalat többdimenziós és sokféle megközelítést igényel. A relativista szemlélet azt jelenti, hogy az emberi tapasztalat relatív és kontextuális, és különböző nézőpontokból is megérthető. A holisztikus megközelítés pedig azt hangsúlyozza, hogy az emberi tapasztalat és tudatosság több dimenziót és szempontot foglal magában, amelyek egymással összekapcsolódnak és egészét alkotnak.
Ezek az elméletek arra utalnak, hogy az emberi tapasztalat és tudatosság sokféle módon befolyásolja az emberek közötti kapcsolatokat, a társadalmat, valamint az egyéni és kollektív gondolkodást és viselkedést. A relativista, holisztikus és integratív megközelítések lehetővé teszik az emberek számára, hogy átlépjenek a korlátozott és egysíkú gondolkodásmódokon, és szélesebb perspektívában és összefüggésekben lássák az emberi létezést és tapasztalatot.
A Spiráldinamika és Maslow piramisa két különböző fejlődési modellt képviselnek, de összekapcsolhatók annak érdekében, hogy jobban megértsük, hogyan határozzák meg a felnőtt személyiség fejlődését.
Az esztétika és önmegvalósítás szintje Maslow piramisán az egyik legfelső szint, amelyet csak akkor érhetünk el, ha az alapvető szükségleteink (pl. fiziológiai, biztonság, kapcsolatok) kielégítve vannak. Ez a szint a személyes növekedésre, az önmegvalósításra és az egyén egyedi potenciáljának kifejezésére összpontosít.
A Spiráldinamika zöld, sárga és türkiz szintjei szintén a fejlődés különböző stádiumait képviselik. A zöld szint (környezettudatos) az egyének számára fontossá válik a közösség, az együttműködés és az értékek megosztása. Ez a szint a hagyományok és a kultúra tiszteletben tartására, az egyenlőségre és a személyes növekedésre összpontosít.
A sárga szint (integrált) az egyénre összpontosít, és a komplexitás megértésére és kezelésére irányul. Ez a szint képessé teszi az egyént a különböző perspektívák összekapcsolására és a rugalmasságra, valamint a problémamegoldásra és az innovációra.
A türkiz szint (holisztikus) még magasabb szinten van, és a globális tudatosságra és a világ egészének megértésére irányul. Ez a szint az összefüggések és az összetettségek megértésére összpontosít, és a fenntarthatóságra, a globális problémák megoldására és az együttműködésre helyezi a hangsúlyt.
A kapcsolódás az, hogy mind a Maslow piramisa, mind a Spiráldinamika fejlődési szintjei egyaránt a személyiség fejlődését tükrözik. Ahogy az egyén eléri az alapvető szükségletek kielégítését és eléri az önmegvalósítás szintjét (Maslow piramisa), egyre inkább képes lesz felfedezni és fejleszteni az egyéni potenciálját, valamint képes lesz a szélesebb perspektívában és összefüggésekben gondolkodni (Spiráldinamika szintjei).
A felnőttet ezek a szintek határozzák meg, amelyeken keresztül fejlődhetnek és növekedhetnek. Az alacsonyabb szintek azzal foglalkoznak, hogy az egyén kielégítse az alapvető szükségleteit és biztonságérzetét, míg a magasabb szintek az egyén egyre komplexebb gondolkodására és cselekedeteire összpontosítanak. A felnőtt személyiség ezért a fejlődés folyamatában haladva, a Maslow piramisának esztétika és önmegvalósítás szintjére jutva, valamint a Spiráldinamika sárga és türkiz szintjeire lépve válik teljessé és integráltabbá.
NEW-AGE, a spiritualitás nyugati reneszánsza
Gebser, Beck, Cowen és más gondolkodók hatására kialakult a New Age spiritualitás, amely az emberi spiritualitás egy sajátos megközelítését képviseli. Ennek a megközelítésnek a központi eleme az egyéni tapasztalatok, a személyes fejlődés és az önkifejezés.
A New Age spiritualitásra jellemző, hogy a hagyományos vallási kereteket meghaladja, és új, kreatív módon közelít a spiritualitáshoz. A csoportozás és a közösségi szellemiség nagyon fontos szerepet játszik ebben az irányzatban. Az emberek hajlamosak összegyűlni olyan csoportokba, ahol megoszthatják egymással tapasztalataikat, tudásukat és spirituális útjukat. Ezeken a csoportokon belül különböző new age meditációk, rituálék és gyakorlatok vannak, amelyek segítenek az egyéneknek kapcsolódni magukhoz, a világhoz és a transzcendens dimenziókhoz.
A New Age spiritualitás erős hangsúlyt helyez az egyéni fejlődésre és a saját spirituális mix kialakítására. Az emberek több forrásból merítenek, kombinálják és alkalmazzák a különböző vallási és spirituális tradíciók elemét a saját útjukon. Ez lehetőséget ad az egyéneknek, hogy kifejezzék egyéni spiritualitásukat és megtalálják a számukra leginkább értelmes és inspiráló utat.
Napjainkban a New Age spiritualitás széles körben elterjedt és megjelenik különböző formákban. Sokan részt vesznek meditációs csoportokban, jóga órákon, szellemi workshopokon és egyéb spirituális eseményeken. Az emberek saját spirituális gyakorlataikat alakítják ki, amelyek személyes növekedésüket és spirituális ébredésüket szolgálják.
VAGYOK, AKI VAGYOK.
Susanne Cook-Greuter ego-fejlődés elmélete szerint az Individualista szakasz az ego-fejlődés egy haladó állapota, amelyet néhány ember ér el életük során. Ebben a szakaszban az egyén nagyobb mértékben képes önmagától és másoktól függetlenül gondolkodni és cselekedni.
Az Individualista szakaszban az egyén már túllép a korábbi konformista és konvencionális hiedelmeken és értékeken. Önmaga, a saját identitása és értékei irányítják a cselekedeteit és döntéseit, nem pedig a társadalmi elvárások vagy normák. Az egyén egyedi látásmóddal rendelkezik, és képes kritikusan szemlélni a társadalmi berendezkedést és rendszereket.
Az Individualista szakaszban az egyén önállóbban és rugalmasabban kezeli az élet kihívásait és problémáit. Nemcsak a saját szükségleteire és vágyaira fókuszál, hanem képes szélesebb körű perspektívát felvenni és mások igényeit és perspektíváit is figyelembe venni.
Képzeljünk el egy embert, aki egy hagyományos vállalati környezetben dolgozik. Az egyén a korábbi szakaszokban hajlott arra, hogy kövesse a szervezeti hierarchiát és elfogadja a vezetői irányítást. Azonban ahogy fejlődése halad előre, elkezdi felismerni saját értékeit, szenvedélyeit és szakmai céljait. Megérti, hogy szüksége van a szabadságra és az önállóságra a munkájában. Ezért elkezdi képviselni saját véleményét, kezdeményezőbbé válik, és önálló projekteket vállal. Nemcsak az egyén saját boldogságára és kielégülésére összpontosít, hanem arra törekszik, hogy hozzájáruljon a szervezet és a társadalom fejlődéséhez is.
Az Individualista szakaszban az egyén hajlamos a személyes autonómiára, a kreativitásra és az egyéni értékek szerinti életre. Fontos megjegyezni, hogy nem mindenki éri el ezt a szintet, és az ego-fejlődés egyéni és változó folyamat.
Az autonóm és konstruktum tudatos szakaszban az egyén eléri azt a fejlődési szintet, ahol már nem csak a külső hatásokra reagál, hanem saját belső értékrendje és belső irányítása alapján cselekszik. Az egyén képes egyre összetettebb és árnyaltabb perspektívákat felismerni és kezelni, és ezzel együtt egyre nagyobb empátiával és rugalmassággal rendelkezik.
Példaként elmondhatjuk, hogy egy olyan személy, aki az autonóm és konstruktum tudatos szakaszban tartózkodik, képes függetlenül gondolkodni és döntéseket hozni, anélkül hogy az érzékeléseit vagy az értékeket csak a külső hatásokra alapozná. Ez az egyén képes megérteni mások nézőpontját, és konstruktív módon kezelni a véleménykülönbségeket vagy konfliktusokat. Emellett olyan értékek és elvek irányítják, amelyek összhangban vannak az önazonosságával és az autenticitásával.
Megbékélés
Erik Erikson pszicho-szociális fejlődés elmélete szerint az Integritás vs. kétségbeesés szakasz a későbbi felnőttkorra és az időskorra jellemző. Ebben a szakaszban az egyén szembesül azzal a kihívással, hogy összegezze és elfogadja élete teljességét, valamint elfogadjon és megbékéljen a múltbeli döntésekkel és életúttal.
Az Integritás vs. kétségbeesés szakaszban az egyén értékeli életének eredményeit és megküzd azzal, hogy elfogadja a korlátokat és a halandóságot. Az integritás az összetartó érzés, az értelmes élet érzése és az önértékelés érzése, amely segít az egyénnek megbirkózni a korral járó változásokkal és veszteségekkel. A kétségbeesés pedig akkor jelentkezik, amikor az egyén nem érzi, hogy sikeresen teljesítette az életfeladatokat, és csalódást, elégedetlenséget vagy szorongást tapasztal.
Wilber Ken Wilber Kentaur én-érzet. Wilber szerint az én-érzet fejlődése a Wilberi szinteken keresztül történik, amelyek a primitív, magasabb én, pszichológiai én, ön-azonosság, kauzális és transzperszonális szintekből állnak.
Az Integritás vs. kétségbeesés szakasz és Wilber én-érzet elmélete között összekapcsolódás figyelhető meg. Az integritás érzése az én-érzet magasabb szintjének, a transzperszonális szintnek a megnyilvánulása lehet. Az egyén, aki eléri ezt a szakaszt, átlépi a korábbi identitásválságokat és konfliktusokat, és képes elfogadni és megbékélni a saját múltjával és az élet kihívásaival. Az integritás érzése lehetővé teszi számára, hogy megtalálja az élet értelmét és értékét, és megbirkózzon a korral járó kihívásokkal.
Példaként gondoljunk egy idős emberről, aki visszatekint az életére, és elégedetten értékeli mindazt, amit elért és létrehozott. Az egyén elfogadja az életben tapasztalt kihívásokat és nehézségeket, és úgy érzi, hogy azok mind hozzájárultak a személyes fejlődéséhez és az identitásának kialakulásához. Az integritás érzése megerősíti őt abban, hogy értékes és jelentős életet élt, és önmagával és másokkal szemben is elfogadó és megértő legyen.
A modern idea – nyitott, laza, független kapcsolatok
David Deida párkapcsolati fejlődés elmélete a férfiak és nők egymáshoz való viszonyát és fejlődését vizsgálja. A fifti-fifti kapcsolatok Deida elméletében azt jelentik, hogy a párkapcsolatban mind a férfiaknak, mind a nőknek egyaránt lehetőségük van fejlődni és kibontakoztatni a sajátos nemi jellegzetességeiket.
Deida kiemelt hangsúlyt fektet arra, hogy a férfiaknak el kell érniük az erőteljes, férfias minőségeiket, míg a nőknek pedig a sérülékenység és a nőiességük kifejezése a cél. Ez nem azt jelenti, hogy a férfiaknak durváknak vagy dominánsnak kell lenniük, vagy hogy a nőknek gyengének vagy alárendeltnek kell lenniük. Inkább arra ösztönzi mindkét nemet, hogy mélyebben csatlakozzanak saját belső minőségeikhez és azokat kifejezzék a kapcsolatban.
Az anima és az animus fogalma is fontos szerepet játszik Deida elméletében. Az anima az ősi női lélekbeli archetípus, amely a férfiban rejlik, míg az animus az ősi férfi lélekbeli archetípus, amely a nőben rejlik. Mindkét nemnek kapcsolatban kell lennie ezen belső minőségekkel, hogy harmonikus és kiegyensúlyozott kapcsolatot teremtsenek.
A férfiaknak el kell érniük az anima erejét, hogy képesek legyenek intuitív és érzékeny módon kapcsolódni a partnerhez. Ezzel párhuzamosan a nőknek el kell érniük az animus erejét, hogy öntudatosabbak és határozottabbak legyenek a kapcsolatban.
Egy példa erre a fifti-fifti kapcsolatra a következő: Egy pár, ahol a férfi megtalálja az erőt, hogy megnyíljon érzelmileg és kifejezze a sérülékenységét, miközben továbbra is megtartja a saját férfias minőségeit, például a védelmező és támogató szerepet. A nő pedig megtalálja az önállóságot és az öntudatot, hogy határozott döntéseket hozzon, miközben továbbra is kifejezi a nőiességét és a szeretetteljes gondoskodást.
A fifti-fifti kapcsolatok arra ösztönzik mind a férfit, mind a nőt, hogy teljes mértékben fejlesszék ki a saját belső minőségeiket, és ezzel együtt mélyebb és kiegyensúlyozottabb kapcsolatot építsenek a partnerrel.
Honti László Emberi kapcsolatok fejlődését leíró 5 szint modelljében az „D” szint az önfeltárulkozás, autonómia, függetlenség és nyíltság jellemzi, és döntés alapú emberi kapcsolatokra épül. Ezen a szinten az egyén képes a saját érzéseiről, igényeiről és vágyairól őszintén és nyíltan kommunikálni másokkal, valamint képes autonóm módon döntéseket hozni a saját életével kapcsolatban.
Az „D” szinten az egyén már képes a mélyebb önfelfedezésre és önmegvalósításra. Tudatában van az egyéni értékeinek, szenvedélyeinek és igényeinek, és szabadon kifejezi azokat az emberi kapcsolataiban. Az önállóság és függetlenség fontos értékekké válnak, és az egyén aktívan alakítja saját életét és sorsát.
Az „D” szinten az egyénnek erős önismerete van, és képes megkülönböztetni a saját érzéseit, gondolatait és vágyait másokétól. Ez lehetővé teszi számára, hogy határozottan és autonóm módon cselekedjen, és ne engedje, hogy mások befolyásolják vagy irányítsák a döntéseit.
Az „D” szinten az egyén nyitott és befogadó más emberek felé. Elsajátította az empátia és a megértés képességét, és tudatosan figyel másokra, hogy megértsen és támogasson őket. Az egyén hajlandó elfogadni mások eltérő nézőpontjait és értékeit, és ezáltal képes konstruktív és kiegyensúlyozott kapcsolatokat kialakítani.
Egy példa az „D” szintű emberre lehet egy olyan személy, aki önmegvalósító célokat követ, és képes autonóm módon döntéseket hozni élete különböző területein. Ez az egyén nyitott és őszinte kommunikációval építi kapcsolatait, és képes tiszteletben tartani mások határait és igényeit. Emellett képes saját értékei és hitei alapján alakítani az életét, és nem hagyja, hogy mások befolyásolják vagy korlátozzák őt.
Az „D” szint a személyes fejlődés és az önismeret magasabb szintjét jelenti, és lehetővé teszi az egyén számára, hogy autonóm és szabadon válassza meg, hogy milyen kapcsolatokat épít, és hogyan él a világban. Ez a szint a fejlődés egy haladóbb szakasza, és egyre inkább megerősíti az egyén empátiás és autonóm képességeit.