Folytassunk utunkat az emberi fejlődés felfedezésében wilberi 5-es, azaz a Racionális szinten. A sorozat összes részét itt találod meg!
Az ember fejlődése egy rendkívül izgalmas és sokrétű folyamat, amely során különböző szakaszokon és szinteken haladunk át. Egyik ilyen fontos időszak a serdülőkor, amikor az egyén érzelmi és kognitív szempontból is jelentős változásokon megy keresztül.
„Doctor Strange” (2016)
Dr. Stephen Strange karaktere a Marvel univerzumban megjelenő „Doctor Strange” című filmben egy kiváló sebész, aki súlyos balesetet szenved, és felfedezi a varázslat és a multiverzum világát. Strange az w5-ről halad a w6 felé és ezekre a szintekre jellemző viselkedést mutat be a filmben, mivel átlép az általános emberi érdeklődésen (sebész – erős w5-ös alap) és nyitottá válik az univerzum misztériumainak felfedezésére (w6). Ő válik a tudás és a spiritualitás keresőjévé, és a fejlődés útján megtapasztalja az önfelfedezés és az önfejlesztés erejét.
Dr. Stephen Strange a „Doctor Strange” című filmben egy briliáns és ambiciózus sebész, aki súlyos balesetet szenved, és elveszíti a kezének finom motoros képességét. Ezt követően Strange az egész világot bejárva a hagyományos orvoslás határain túllépve, megismerkedik a mágikus és spirituális dimenziókkal, és végül eljut a w5-ös és w6-os wilberi szintek közötti fejlődéshez.
Az első wilberi szint, a w5, ahol Strange karaktere kezdődik, az a szint, ahol az egyén elkezd kérdéseket feltenni a valóságról és a személyes értelméről. Strange, miután elveszítette a hivatását és az identitását, kutatásba kezd a spirituális világban, és megtapasztalja a különböző dimenziókat és a transzcendens erőket. Ezen a szinten az egyén elkezdi felfedezni a korábbi rögzült hiedelmeit és nézőpontjait, és nyitottá válik az új lehetőségekre és tapasztalatokra.
A második wilberi szint, a w6, ahol Strange karaktere fejlődik a film során, az a szint, ahol az egyén képes az abszolút és a relatív valóság közötti egyensúly megtalálására. Strange elkezdi felismerni a világ összetettségét és az egységét, és megérti, hogy a saját erejének és akaratának használata nem mindig vezet a megoldáshoz. Ezen a szinten az egyén elkezd együttműködni másokkal és az univerzummal, és felismeri, hogy a szeretet, a megértés és a szolgálat az igazi hatalom forrása.
Példaként a filmből láthatjuk, hogy amikor Strange az egészségügyi válságban szenved, és a hagyományos orvoslás képtelen segíteni rajta, nem adja fel, hanem felfedezi a Kamaratitkok misztikus dimenzióját és elkezdi tanulni a mágikus művészeteket. Ezáltal Strange elindul a fejlődés útján, és megtapasztalja az egység és a transzcendencia élményét. Végül, amikor eljön a döntő pillanat, hogy megvédje a világot a gonosztól, Strange felismeri, hogy nem a saját erejéből fog sikerülni, hanem a szeretet, az önfeláldozás és az együttműködés révén.
Stephen Strange karaktere tehát a w5-ről a w6-ra lép át a filmben. Kezdetben a materializmus és az egoisztikus vágyai dominálnak, de a tapasztalatok és a fejlődés során megérti az egység, a szeretet és az együttműködés jelentőségét. Ezáltal Strange egy magasabb szintű tudatosságot és felelősséget ér el, és képes lesz jobban hozzájárulni a világ és az emberek javához.
A serdülőkorban megjelenik a wilberi 5-ös szint, ami a racionális szintet jelenti. Ezen a szinten az egyén képes absztrakt gondolkodásra és logikai műveletek végzésére. Ez a szint kapcsolódik Piaget Formális műveletek szakaszához, ahol a serdülők képesek hipotézisek felállítására, a logikai következtetésre és a problémamegoldásra.
A serdülők a racionális szinten képesek az absztrakt fogalmak felfogására és kezelésére. Megjelenik a kritikus gondolkodás és az önálló véleményalkotás képessége. Az egyén már nem csak az adott kontextusban vagy konkrét esetben képes gondolkodni, hanem általánosítani és átlépni a konkrét tapasztalatokat. Ez lehetővé teszi számukra a társadalmi normák, értékek és eszmék kritikai elemzését és megkérdőjelezését.
A serdülők ezen a szinten aktívan részt vesznek az intellektuális és társadalmi életben. Az érzelmi érettségük növekedése lehetővé teszi számukra, hogy mélyebb kapcsolatokat alakítsanak ki más emberekkel, és hogy megértsék és elfogadják mások perspektíváit és álláspontjait. Ebben az időszakban a társas kapcsolatok és a társas identitás kialakítása rendkívül fontos szerepet játszik.
A serdülőkor a fejlődés egy olyan szakasza, ahol az egyén képessé válik arra, hogy saját személyiségét és értékeit meghatározza, és hogy önálló döntéseket hozzon. Ez az időszak az önreflexió és az önazonosság erősödését is jelenti, amely lehetőséget ad az egyénnek arra, hogy felfedezze saját érdeklődési területeit, céljait és életcéljait.
Fontos megérteni, hogy minden egyén saját ütemében és egyéni tapasztalatai alapján halad át ezeken a szakaszokon és szinteken. Ezért a serdülőkorban és a racionális szinten való fejlődés egyéntől egyénig változó lehet, és a környezeti tényezők, a család, az iskola és a társadalmi kontextus is jelentős hatást gyakorolhatnak rá.
A konvencionális erkölcsi szakasz és Kohlberg társadalmi szerződés orientációja, valamint társadalmi rendszer és lelkiismeret elmélete között kapcsolat van, mivel mindkét elmélet az erkölcsi fejlődés folyamatát és szintjeit vizsgálja.
A konvencionális erkölcsi szakasz a morális fejlődés második szakasza, amely a serdülőkortól a felnőttkorig tart. Ebben a szakaszban az egyén az elfogadott társadalmi normákhoz és elvárásokhoz igazodik, és a társadalom által meghatározott erkölcsi szabályokat követi. Az egyén számára fontos a társadalmi elfogadás és a jó hírnév, és a döntései alapját a társadalmi normák és elvárások képezik.
Kohlberg társadalmi szerződés orientációja ebben a kontextusban arra fókuszál, hogy az egyén hogyan értelmezi és értékeli a társadalmi szerződéseket és az intézményeket. Ezt az elméletet társadalmi szerződésekkel, jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos döntések vizsgálatával fejlesztette ki. A társadalmi szerződések orientációja azt jelenti, hogy az egyén elismeri a társadalmi szabályok fontosságát, de ezeket rugalmasan értelmezi és módosítja a társadalmi változások és az egyéni igények alapján.
A társadalmi rendszer és lelkiismeret elmélete pedig azt állítja, hogy az erkölcsi döntéseket befolyásolja a társadalmi rendszer és az egyén lelkiismerete. Az egyén az erkölcsi normák és értékek mellett a saját belső lelkiismeretére és értékítéletére is támaszkodik. Ez az elmélet hangsúlyozza a belső értékrend és az egyén saját morális elveinek fontosságát a döntéshozatalban.
Gebser és Wilber világnézetei a mentális és tudományos fejlődés, valamint a formális logika és pluralista elméletek terén különböző megközelítéseket kínálnak az embernek.
Gebser világnézete az evolúciós perspektívából vizsgálja az emberi fejlődést. Az ő elmélete szerint az emberi tudat különböző állapotokon és szinteken keresztül fejlődik, és ezek az állapotok történelmi időkben jelennek meg. Gebser a prezentációs, archaikus, mágikus, mitikus, mentális és integrált szinteket különbözteti meg, amelyek mindegyike különféle világnézeteket és tudatállapotokat jelent. Ez azt jelenti, hogy az ember fejlődése során átéli ezeket az állapotokat és szinteket, és folyamatosan alakulóban van az önazonossága és világnézete.
Wilber elmélete szerint az emberi tudat az evolúció során fejlődik a primitív érzelmi és ösztönös állapotoktól a racionális, logikus és analitikus gondolkodás felé. A formális logika, amely a gondolkodásra jellemző, egyre differenciáltabb és komplexebb lesz, ahogy az ember fejlődik. Ez a fejlődési folyamat a tudományos gondolkodás és a racionális világnézet kialakulásához vezet.
Mind Gebser, mind Wilber világnézetei hangsúlyozzák, hogy az emberi fejlődés során a gondolkodás és a világnézet is változik. A gyermekek és kisiskolások általában kezdetleges formában rendelkeznek ezekkel a fejlődési szintekkel és gondolkodásmóddal, és fokozatosan alakítják ki és fejlesztik tovább őket. A felnőttek viszont általában magasabb szinten tartózkodnak, ahol a tudományos és formális logikai gondolkodás dominál.
Többet ésszel, mint erővel.
A Spiráldinamika és Maslow piramisának összekapcsolása lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük, hogyan határozza meg a narancs szint és a kognitív szint a serdülő gyermeket és a felnőttet.
A Spiráldinamika narancs szintje a fejlődési spirálban az individualista és teljesítményorientált szintet jelenti. Ez a szint a modern világ szemléletét és értékrendszerét tükrözi, ahol az egyén fontossága kiemelkedő és a célok, a versengés és az anyagi siker elérése dominál. A narancs szint az egyéni teljesítmény, a vállalkozói szellem és az önkifejezés időszaka, amikor a serdülők és a fiatal felnőttek elkezdenek megtalálni és kifejezni saját identitásukat a társadalomban.
Maslow piramisának kognitív szintje a szükségletek hierarchiájának magasabb szintjeit képviseli. Ez a szint a szükségletek között az önvaló megvalósítása, az ismeretszerzés, az intellektuális fejlődés és a tudáshoz való hozzáférés iránti vágyat jelenti. Ez az az időszak, amikor a serdülők és a fiatal felnőttek aktívan keresik az új információkat, fejlesztik a gondolkodási képességeiket, és kritikusan vizsgálják a világot és saját helyüket benne.
Ez a két szint, a narancs szint és a kognitív szint, együttesen határozzák meg a serdülő gyermeket és a felnőttet. A narancs szint irányítja az egyén vágyát az önállóságra, az anyagi sikerre és a társadalmi elismerésre, míg a kognitív szint hajtja az intellektuális fejlődést, az ismeretek megszerzését és az önmegvalósítást.
Ez a kombináció arra ösztönzi a serdülőket és a fiatal felnőtteket, hogy elkötelezzék magukat az egyéni fejlődés, a tanulás és a személyes siker iránt. Emellett arra ösztönzi őket, hogy kritikusan gondolkodjanak, kérdéseket tegyenek fel és felfedezzék a világot, amelyben élnek. Ez a fejlődési szakasz lehetővé teszi számukra, hogy függetlenné váljanak, saját döntéseket hozzanak és felelősséget vállaljanak az életükért.
Isten halott, éljen a tudomány
Gebser, Beck, Cowen és a tradíciók nyomán kialakult ateista spiritualitás olyan világnézetet tükröz, amelyben a lélektelen univerzum, véletlenek és természetes szelekció uralkodik. Ez a megközelítés elutasítja a hagyományos vallási vagy transzcendens fogalmakat, és inkább a tudományos és racionális gondolkodást helyezi előtérbe a világ megértése és értelmezése során.
Az ateista spiritualitásban az emberi tapasztalat és élmények központi szerepet játszanak. Az egyének az élet és a világ mélyebb értelmét, célját és értékét saját tapasztalataik és reflektív gondolkodásuk révén keresik. Az ateista spiritualitásban az emberiség összekapcsolása, az empátia, az erkölcsi felelősség és a közösségi értékek is kiemelt szerepet kapnak.
A modern világban az ateista spiritualitás jellemző lehet azokra az egyénekre, akik elutasítják a hagyományos vallásos vagy transzcendens hitrendszereket, de ugyanakkor keresik az élet mélyebb értelmét és összefüggéseit. Az ateista spiritualitás lehetőséget ad az emberek számára, hogy felfedezzék a világot és saját szerepüket benne anélkül, hogy támaszkodnának vallási vagy transzcendens fogalmakra.
Az ateista spiritualitásban az egyének gyakran megkérdőjelezik a hagyományos vallási dogmákat és hitrendszereket, és inkább a tudományos megfigyelésekre, a kritikus gondolkodásra és az empirikus bizonyítékokra támaszkodnak. Az ateista spiritualitásban az emberi tapasztalat, az érzelmi intelligencia és a tudományos megismerés együttesen járulnak hozzá az egyén személyes fejlődéséhez és spirituális útjához.
Ki vagyok én?
Susanne Cook-Greuter ego-fejlődés elmélete szerint az öntudatos szakasz a fejlődés egy magasabb szintje, ahol az egyén kezd felfedezni és átformálni a korábbi gondolkodási és viselkedési mintáit. Ez a szakasz az ego kiterjesztését és differenciálódását jelenti, amely lehetővé teszi az egyéni identitás és az önkifejezés mélyebb megértését.
Az öntudatos szakaszban az egyén elkezd reflektálni saját gondolataira, érzéseire és viselkedésére, és képes kilépni a korábbi szűkebb nézőpontokból. Az egyén megtapasztalja az önmagával és másokkal kapcsolatos sokféle perspektívát, és elkezd felismerni a komplexitást és a relativitást az élet különböző területein.
Egy példa az öntudatos szakaszra a következőképpen érthető meg: Képzeljünk el egy embert, aki az egész életét egy adott vallási vagy politikai hiedelemrendszerben töltötte. Az öntudatos szakaszban ez az egyén elkezdi megkérdőjelezni a korábbi hitrendszerét, és nyitottabbá válik más nézőpontokra. Elkezd kutatni, olvasni és párbeszédet folytatni más emberekkel, akik más vallási vagy politikai meggyőződéssel rendelkeznek. Ezáltal az egyén mélyebb megértést és elfogadást ér el, és képes elmozdulni az előző korlátozott gondolkodásmódjáról.
Az öntudatos szakaszban az egyén kezd átlépni a dualisztikus gondolkodásmódot, és képes megérteni és elfogadni az ellentéteket és a komplexitást. A fejlődés ezen szakaszában az egyén növekvő empátiát és együttműködést tapasztal más emberekkel. Továbbá képes felismerni és támogatni mások önfejlődését és fejlődését.
Az öntudatos szakasz tehát azt jelenti, hogy az egyén képes reflektálni önmagára és másokra, elfogadni a sokféleséget és a komplexitást, és rugalmasan reagálni a változó körülményekre. Ez a szakasz a személyes növekedés és tudatosság fokozódásának időszaka, amely lehetővé teszi az egyén számára, hogy mélyebb kapcsolatot alakítson ki önmagával és a világgal.
Erik Erikson Identitás vs szerepkonfúzió pszicho-szociális fejlődés elmélete a serdülőkorra és fiatal felnőttkorra fókuszál, és azt vizsgálja, hogyan alakul ki az egyének identitása és hogyan kezelik a szerepekkel kapcsolatos konfliktusokat.
Az Identitás vs szerepkonfúzió szakaszban a serdülők és fiatal felnőttek fokozottan érdeklődnek az önmeghatározás és az identitás kialakítása iránt. Az egyén olyan kérdésekkel szembesül, mint „Ki vagyok én?” és „Hol tartozom?”. Ez a szakasz a szerepek keresésének és próbálgatásának időszaka, amikor az egyén különböző szerepekbe bújik, különböző csoportokhoz tartozik, és különböző életutakat kipróbál.
Példaként említhetjük egy serdülőt, aki ebben a szakaszban van. Az egyén különböző társas csoportokba lép be, például sportcsapatokba, művészeti csoportokba vagy diákönkormányzatokba. Kipróbálja különböző szerepeket és keresi, hogy hol érzi magát a legjobban, melyik identitás illeszkedik hozzá leginkább. Ez a folyamat sokszor konfliktusokkal járhat, amikor az egyén nem tudja pontosan, ki is ő valójában, és hogyan kell helytállni a különböző szerepekben.
Wilber Ego én-érzet elmélete azt vizsgálja, hogy az egyén hogyan éli meg és értelmezi az ego érzetét, azaz az önmagához, az identitásához és az önérzethez kapcsolódó tapasztalatokat. Wilber szerint az ego én-érzete különböző szinteken fejlődik, és ezek a szintek befolyásolják az egyén önképét és kapcsolatát más emberekkel.
Az ego én-érzet azon a szinten, ahol az Identitás vs szerepkonfúzió szakasz zajlik, általában erőteljesebb és változékonyabb lehet. Az egyén több szerepet kipróbál, különböző csoportokhoz tartozik, és gyakran összehasonlítja magát másokkal. Az ego én-érzete gyakran kapcsolódik a külső elismeréshez és az elfogadás megszerzéséhez a társadalmi környezetben.
Például, egy fiatal felnőtt, aki a szerepkonfúzió szakaszban van, erősen identifikálhatja magát a választott szerepekkel és azokhoz kapcsolódó elvárásokkal. Ez a személy gyakran próbálja bizonyítani a társadalom előtti értékét, és erősen vágyik az elismerésre és elfogadásra a környezetében.
Összességében Erikson Identitás vs szerepkonfúzió pszicho-szociális fejlődés elmélete és Wilber Ego én-érzet elmélete mindkettő a serdülőkor és fiatal felnőttkor fejlődését vizsgálja, és arra összpontosít, hogyan alakul ki az egyén identitása, és hogyan élik meg és értelmezik az ego érzetüket. Mindkét elmélet hangsúlyozza a szerepek keresését, az önmeghatározást és az önérzetet a fejlődési folyamat során.
Sigmund Freud pszichoszexuális fejlődéselmélete szerint a serdülőkorban a szexuális energia újabb fázisába lépünk, amit a Genitális szakasznak nevez. Ez a szakasz a serdülőkor végétől a felnőttkor kezdetéig tart, és az egyének szexuális érdeklődésének központjában áll.
A Genitális szakaszban a szexuális energia a nemi szervekre és a szexuális érintkezésre irányul. Az egyén képessé válik a szexuális kapcsolatok kialakítására és a szexuális kielégülésre. Ebben a szakaszban az egyén fokozott figyelmet fordít a társas kapcsolatokra, a romantikus és szexuális partnerkapcsolatokra.
A Genitális szakasz meghatározza a felnőttek szexuális életét és kapcsolatait. Az egyén képes lesz szeretni és kötődni másokhoz, kielégíteni a szexuális vágyakat és kialakítani egészséges, intimitáson alapuló kapcsolatokat. A genitális szakaszban az egyén képes lesz megérteni és elfogadni a saját és mások szexuális vágyait és igényeit.
Amennyiben az előző szakaszokban jelentkeznek fixációk vagy fejlődési zavarok, ezek hatással lehetnek a Genitális szakaszra is. Például, ha az egyén fixálódik az előző szakaszokban, például az anális vagy orális szakaszban, akkor ezek a fixációk hatással lehetnek a szexuális viselkedésére és kapcsolataira a felnőttkorban. Például túlzott ragaszkodás az anális szakaszban lehetőséget adhat az ellenőrzési vágyaknak vagy a dominancia iránti vágyaknak a felnőttkapcsolatokban.
Fontos megjegyezni, hogy Freud pszichoszexuális fejlődéselmélete vitatott és kritikával találkozott a tudományos közösségben. Az elmúlt évtizedekben más pszichológusok és kutatók más megközelítésekkel és elméletekkel bővítették a szexuális és az érzelmi fejlődésről alkotott ismereteinket.
David Deida párkapcsolati fejlődés elmélete szerint a párkapcsolatok különböző szakaszokon keresztül fejlődnek, és az egyéneknek különböző igényeik és vágyaik vannak a kapcsolatokban. Az egyik ilyen szakasz, amit Deida „Fiifti-fiffti” kapcsolatoknak nevez, kiemelt hangsúlyt fektet a független kapcsolatokra, ahol a kapcsolat „semmi komoly csak járunk” jellegű.
A Fiffti-fiffti kapcsolatokban az egyének inkább az önállóságra és a szabadságra helyezik a hangsúlyt, mintsem a hosszú távú elkötelezettségre vagy mélyebb érzelmi kötődésre. Ez a kapcsolati forma inkább a könnyed, laza kapcsolódásokra épül, ahol a partnerek élvezik egymás társaságát, de nem feltétlenül vállalnak hosszú távú kötelezettségeket egymás felé.
A Fiifti-fiffti kapcsolatokban az egyének általában függetlenek maradnak, megtartva egyéni életüket és szabadságukat. Fontos számukra, hogy fenntartsák személyes célokat és érdeklődési területeket, és nem igényelnek szoros köteléket vagy mély érzelmi megnyilvánulásokat a partner felé.
Egy példa a Fiifti-fiffti kapcsolatra lehet az, amikor két ember lazán randizik vagy jár egymással anélkül, hogy hosszú távú kötelezettségeket vállalnának egymás felé. Ez a kapcsolat könnyed, játékos és szabad, ahol az egyének élvezik a közös időtöltést és a társaságot, de nem keresik a hosszú távú elköteleződést vagy az intenzív érzelmi kötődést.
Fontos megjegyezni, hogy David Deida elmélete sokszínű és összetett, és számos más kapcsolati szakaszt és dinamikát is leír. A Fiifti-fiffti kapcsolat csak egy lehetséges forma a párkapcsolati fejlődésben, és nem minden emberi kapcsolatra jellemző. Az egyéneknek eltérő igényeik és vágyaik vannak a kapcsolatok terén, és az egyéni preferenciáktól, élethelyzettől és értékektől függően más típusú kapcsolatok alakulhatnak ki.
Honti László Emberi kapcsolatok fejlődését leíró 5 szint modelljében az „C” szint a család, csalódás, versengés és kompetitív emberi kapcsolatok szintje. Ez a szint a fejlődés egyik előrehaladottabb állapota, ahol az egyén már képes részt venni intenzív kapcsolatokban és interakciókban más emberekkel.
Az „C” szinten az egyén már túllép az alapvető szintű kapcsolódáson és kötődésen, és kifejezettebb érdeklődést mutat más emberek iránt. A család fontos szerepet játszik ezen a szinten, és az egyén erős kötődést alakít ki szülőkkel, testvérekkel és más családtagokkal.
A csalódás is jellemző lehet az „C” szinten, amikor az egyén tapasztalja, hogy mások nem mindig felelnek meg az elvárásainak, vagy nem tartják be a kötelezettségeiket. Ez az élmény segíti az egyént abban, hogy megtanulja elfogadni és kezelni a másokból eredő csalódásokat, és elmozduljon a felnőttkori fejlődésben.
A versengés és a kompetitív emberi kapcsolatok is jellemzőek ezen a szinten. Az egyén arra törekszik, hogy kimagasló legyen, versenyez másokkal és megmutassa képességeit és teljesítményét. Ez lehet az iskolai vagy munkahelyi versengés, ahol az egyén igyekszik felmutatni tehetségét és sikeres lenni a társadalmi elvárásoknak megfelelően.