Szerepek és szabályok, a követés és fegyelem szintje – w4

Folytassunk utunkat az emberi fejlődés felfedezésében wilberi 4-es, azaz a SZEREP-SZABÁLY szinten. A sorozat összes részét itt találod meg!

Az iskola szerepe: szabályok követés ÉS gondolkodásra bátorítani

A „Holt költők társasága” című film kiváló példa lehet a wilberi 4-es és 5-ös szint közötti átmenetre és kapcsolódásra. A film története egy konzervatív nevelésű bentlakásos iskolában játszódik (w4) az 1950-es években. A főszereplő, John Keating, a káprázatos alakításban látható Robin Williams által alakított tanár, akinek szokatlan tanítási módszerei és szenvedélye a költészet iránt megkérdőjelezik a hagyományos szerepeket és elvárásokat.

A film kezdetén a diákok és az iskola szigorú hierarchiához, engedelmességhez és teljesítményhez kötött szemléletével találkozunk, ami a wilberi 4-es szintet jellemzi. Az iskola és a társadalom által rájuk gyakorolt nyomás és elvárások eredményeként a diákok folyamatosan konformálódnak és feladják egyéni kreativitásukat és önkifejezésüket.

Azonban John Keating megjelenése és hatása a diákokra az egész történet során az önismeret és önazonosság fejlődésének jele. Keating bátorítja a diákokat, hogy merjenek kilépni a számukra kijelölt szerepből, felfedezzék saját hangjukat és álmaikat. Ez a folyamat a wilberi 5-ös szintre való áttérést jelenti, ahol az egyén képes kilépni a konvencionális szabályok és korlátok közül, és autentikus önmagává válik.

A film fő üzenete a szabadság, az önkifejezés és a kreativitás fontossága a személyes fejlődésben és az emberi kapcsolatokban. A diákok a film során megtapasztalják a hagyományos értékek és elvárások kihívását, és felfedezik az egyéni értékeiket és vágyaikat. Ezáltal a film bemutatja a wilberi 4-es és 5-ös szint közötti átmenetet és a konvencionális normáktól való eltávolodást, amely a személyes növekedés és a teljesebb élet felé vezet.

Fontos megjegyeznem, hogy a wilberi szintek interpretációja és azok kapcsolódása filmekhez és karakterekhez subjektív, a saját értelmezésemet tükrözi. Az említett film példája azonban jól illusztrálja a wilberi 4-es és 5-ös szint közötti átmenetet, és az egyéni autonómia és önkifejezés jelentőségét.

Az ember fejlődése egy folyamat, amely során különböző életszakaszokon megy keresztül, és kognitív, érzelmi és fizikai szinten is fejlődik. Az alábbiakban összefoglalom a kisiskolás kor és a wilberi 4 szerep-szabály fizikai szint, valamint Piaget Konkrét Műveletek szakaszt.

A, B, C-től a kémi és fizikai összefüggésekig

A kisiskolás kor egy olyan időszak, amikor a gyermek az óvodától az iskolába lép, és a fejlődés szempontjából jelentős mérföldkőhöz érkezik. Ebben az időszakban a gyermek fizikailag is aktívabbá válik, mozgása koordináltabbá és ügyesebbé válik. A wilberi 4 szerep-szabály fizikai szinten jellemzi ezt az időszakot, ahol a gyermek képes megtanulni és betartani a szabályokat, szerepjátékokat játszani, és egyre inkább azonosulni a körülötte lévő társadalmi normákkal és elvárásokkal.

Piaget Konkrét Műveletek szakasza pedig az intellektuális fejlődésre összpontosít. Ebben az időszakban a gyermek képes absztrakt gondolkodás helyett konkrét és objektív szemlélettel megközelíteni a világot. Például, a gyermek képes logikusan gondolkodni, megérteni a számsorozatokat, osztályozni és kategorizálni dolgokat, és megoldani egyszerűbb problémákat. Ez a szakasz hozzájárul a gyermekek kognitív képességeinek és problémamegoldó készségeinek fejlődéséhez.

Egy kisiskolás gyermek elkezd játszani a barátaival egy szabályosan szervezett labdarúgó mérkőzésen. Megtanulja betartani a játékszabályokat, felvállalja a saját szerepét a csapatban, és együttműködik társaival a közös cél érdekében. Emellett az iskolában tanulás során a gyermek megérti a számos osztályozási rendszert, például a betűk ABC sorrendjét, vagy a matematikai műveletek alapjait, és képes logikusan megoldani egyszerűbb problémákat.

„Ha csöngetnek kezdődik és végződik az óra, addig nem állunk fel”

A konvencionális erkölcsi szakasz az erkölcsi fejlődés egyik szakasza, amelyet Lawrence Kohlberg is vizsgált és leírt a morális fejlődéselméletében. A konvencionális erkölcsi szakaszra jellemző, hogy az egyén az elfogadott társadalmi normákhoz és szabályokhoz igazodik a helyes és helytelen megkülönböztetése során. Ebben a szakaszban az egyén hajlamos az autoritás és a társadalmi elvárások tiszteletben tartására.

Kohlberg Jó-gyerek orientáció elmélete szerint a konvencionális erkölcsi szakaszban az egyén arra törekszik, hogy jó gyerek legyen, és megfeleljen a környezetében lévő felnőttek elvárásainak. Az egyén motivációja az, hogy jó viselkedést mutasson és elnyerje mások jóváhagyását. Fontos számára, hogy megfeleljen a társadalmi normáknak és elvárásoknak.

Tekintély orientáció elmélete azt állítja, hogy a konvencionális erkölcsi szakaszban az egyén nagy hangsúlyt helyez az autoritás és a tekintély elismerésére. Az egyén elfogadja az erkölcsi normákat és szabályokat, mert hisz a tekintélyek bölcsességében és az autoritás jogában az elvárások meghatározására. Fontos számára, hogy ne szegje meg az autoritás által előírt szabályokat, mert ezzel tiszteletét mutatja az autoritás iránt.

Tehát a konvencionális erkölcsi szakasz és Kohlberg Jó-gyerek orientáció és Tekintély orientáció elméletei között szoros kapcsolat van. A konvencionális erkölcsi szakaszban az egyén követi és elfogadja a társadalmi normákat és szabályokat, és fontos számára, hogy jó viselkedést mutasson és elnyerje mások jóváhagyását.

Belép a vallás, az iskola a család mellé. Avagy Zsuzsa tanárnéni, Zeusz és hittan szerepe

Gebser és Wilber világnézete, valamint az emberre gyakorolt hatásuk érdekes perspektívát nyújtanak az emberi fejlődés és a gondolkodás módjának megértéséhez. Gebser az emberi tudat fejlődését vizsgálta és öt különböző szintet azonosított, amelyek különböző világnézeteket és tudatállapotokat képviselnek.

Az egyik ilyen szint a mitikus szint, amely jellemzően az ősi kultúrákra és hiedelmekre utal. Ez a szint a mítoszok, legendák és vallások korával kapcsolatos, amikor az emberek a világ eseményeit és jelenségeit mitikus és szimbolikus értelmezésben próbálták megmagyarázni. Ez a világnézet erősen támaszkodik az intuícióra, az ősi szokásokra és a spirituális tapasztalatokra.

Wilber pedig a mitikus szintet tovább fejlesztette, és beszél a szó szerinti és mitikus-racionális elméletről. A szó szerinti szemléletben az ember az eseményeket és a világot szó szerint, szó szerinti értelemben értelmezi. Ez a gondolkodásmód jellemző lehet kisiskolás korú gyermekekre, akik még nem fejlesztették ki teljesen a logikus gondolkodást és a szimbolikus értelmezést.

A mitikus-racionális szemlélet pedig egy olyan átmeneti szakaszt jelent, amikor az egyén elkezd képes lenni a mítoszok és a szimbólumok mögött rejlő mélyebb értelmet megérteni, miközben még mindig hajlamos a szó szerinti értelmezésre. Ez a szemlélet a kisiskolás kor és a serdülőkor között jellemző lehet.

Mind a Gebser, mind pedig Wilber elméletei arra utalnak, hogy az emberi tudat és gondolkodás folyamatos fejlődésen megy keresztül, és különböző világnézeteket és perspektívákat hoz létre az élet különböző szakaszaiban. A felnőtt és a kisiskolás gyerek egyaránt átélheti ezeket a világnézeteket, mivel a fejlődési útjuk során különböző szinteket tapasztalnak meg és integrálnak a gondolkodásukba.

Elég jó helyett 5 és csillagos 5 közötti különbségek – a munkamánia tanulása

A spiráldinamika és Maslow szükségletelmélete két különböző megközelítést jelent az emberi fejlődés és motiváció terén, de összekapcsolhatók az emberi kapcsolatok és a szükségletek hierarchiája tekintetében.

A spiráldinamika kék szintje a közösség, az erkölcs és a hierarchikus rend szintje. Ez a szint jellemző lehet a kisiskolás korú gyermekre, amikor a szülők, tanárok és a közösség tagjai által meghatározott szabályok és normák követése fontos szerepet játszik az életében. Ez a szint erős kohéziót, hagyományokat és strukturált rendszereket jelent, amelyek segítik a gyermeket a világ megértésében és a helyes viselkedés elsajátításában.

Maslow piramisának megbecsüléshez szintje a szükségletek hierarchiájában a középső szintet jelenti. Ez a szint a társadalmi elismerés, az önbecsülés és a siker iránti vágyat jelöli. A felnőttkorban az egyén vágya és motivációja arra irányul, hogy elismerést kapjon másoktól, legyenek saját teljesítményeik, sikereik, valamint megbecsülést és tiszteletet érezzenek önmaguk iránt.

Az összekapcsolásra utalva, a kisiskolás gyerek a kék szint hatására elsajátítja a közösségben elfogadott szabályokat és normákat, és azokat betartja. Ezáltal az elismerésre és megbecsülésre való vágy is megjelenik a gyermekben, ami szintén a Maslow piramisának megbecsüléshez szintjéhez kapcsolódik.

A felnőttek esetében a kék szint és a megbecsüléshez szint közös vonása, hogy mindkettő a közösségi elfogadásra, szabályok követésére és elismerésre helyezi a hangsúlyt. A felnőtt azon törekszik, hogy a társadalom által elismert és megbecsült szerepekben és pozíciókban helytálljon, ezáltal megtartva a közösségben elfoglalt helyét és a hierarchiában való előrelépést.

Gebser, Beck és Cowen elméletei és a tradíciók figyelembevétele segít megérteni a vallásos meggyőződés és spiritualitás alakulását az emberi fejlődés során. A tradíciók és kulturális hatások szerepe fontos szerepet játszik a vallásos meggyőződés kialakulásában. A korai időkben, a tradicionális társadalmakban a vallás és a spiritualitás szorosan kapcsolódott a hagyományokhoz, a szertartásokhoz és a hitrendszerhez. Az emberek általában elfogadták a papok és vezetők autoritását, és az egyházak által meghatározott hitrendszert követték. Ebben az időszakban a vallásosság és a spiritualitás inkább egy egységes és stabil panteonhoz kapcsolódott.

Azonban a modern világban ez a kép jelentősen átalakult. A vallásosság és spiritualitás terén többféle megközelítés és irányzat jelent meg. A modernitás hatására az emberek egyre inkább kezdték megkérdőjelezni a hagyományos hitrendszereket és az egyházak autoritását (ez már a w5 előszele és virágzása). Az individualizmus, az információs társadalom és a szabad gondolkodás lehetőségei növekedése számos alternatív vallási és spirituális mozgalmat hozott létre (w5). Ugyanakkor a modern világban tapasztalható a vallásosság és spiritualitás egyes területeinek devalválódása is. Az egyéni értékek és anyagi világ fontossága sokszor előtérbe kerülhet, és az emberek kevésbé foglalkoznak a mélyebb spirituális kérdésekkel. A mai emberből hiányzik a megélt, megdolgozott w3 és w4 szint.

Beilleszkedem, tehát vagyok – az EGO fejlődése

Susanne Cook-Greuter ego-fejlődés elmélete szerint a konformista szakasz az egyik fejlődési szint a felnőttkorban. Ez a szakasz a következő jellemzőkkel jellemezhető:

1. Konformitás és társadalmi elfogadás: A konformista szakaszban az egyén nagy hangsúlyt fektet a társadalmi normák és elvárások betartására. Fontos számára, hogy beilleszkedjen a közösségbe, és elfogadják a társadalmi normák által meghatározott viselkedési mintákat. Az egyén erős igényt érezhet arra, hogy megfeleljen a társadalmi elvárásoknak, és a megszokott struktúrákban és szerepekben helyezkedjen el.
2. Külső irányítás és szabályok: A konformista szakaszban az egyén gyakran külső irányítás alatt áll, és a szabályoknak való megfelelésre összpontosít. Az egyén elfogadja és betartja a társadalmi szabályokat, az erkölcsi normákat és az intézmények előírásait. Az egyén gyakran az elfogadásért és az elismerésért törekszik, és az eredményeket és a külső visszajelzéseket alapvetően értékeli.
3. Identitás meghatározása csoporttagságon keresztül: A konformista szakaszban az egyén gyakran azonosul valamilyen csoporttal vagy közösséggel. Az identitását elsősorban a csoporttagság határozza meg, és a csoportbeli normák és értékek alapján definiálja önmagát. Az egyén azonosul a társadalmi csoportjával, és azon belül helyezi el magát.
4. Biztonság és stabilitás keresése: A konformista szakaszban az egyén nagy hangsúlyt fektet a biztonságra és a stabilitásra. Az egyén kényelmesen érzi magát a megszokott környezetben és szabályrendszerben, és a változásokat és az unszerepet kockázatosnak érzi. Fontos számára a stabilitás és a biztonság fenntartása, és általában megkérdőjelezheti az újításokat és az alternatív perspektívákat.

Az Otto Kernberg által meghatározott konszolidáció szakasz és Daniel Stern narratív szelférzet elmélete kapcsolódik az ego-fejlődés és az identitás fejlődése közötti összefüggésekhez. A Kernberg által leírt konszolidáció szakasz a pszichoanalitikus elméletben az identitás kialakulásának egyik fontos állomása. Ebben a szakaszban az egyén megtapasztalja az érzelmek stabilitását, az önkép és a másokhoz való viszony szilárdabb alapokra kerülnek. Kernberg szerint ebben a szakaszban az egyén képes kezelni és integrálni az ellentmondásos érzéseket, megszabadulni a szélsőséges érzelmi ingadozásoktól, és kialakítani egy egységes, stabil identitást.

Daniel Stern narratív szelférzet elmélete pedig arra helyezi a hangsúlyt, hogy hogyan alakul ki az egyén narratív identitása és hogyan értelmezi saját történetét. Stern szerint az egyén narratív szelférzete a személyes élmények és történések folyamatos értelmezéséből és rekonstrukciójából származik. Az egyén képes egy koherens történetet alkotni önmagáról, amely összekapcsolja az elmúlt tapasztalatokat és az identitását.

Ez a két elmélet kapcsolódik egymáshoz abban az értelemben, hogy mindkettő az identitás és az ego-fejlődés folyamatával foglalkozik. A konszolidáció szakasza az ego stabilitásának és az identitás kialakulásának időszaka, amikor az egyén képes integrálni a belső és külső valóságot. A narratív szelférzet elmélet pedig rámutat arra, hogy az identitás kialakulása egy narratív folyamat eredménye, amely összekapcsolja az egyén élményeit és történetét.

Hányas lett a dolgozat? „Petinek is kettes lett – Engem érdekel a Peti jegye. Bezzeg a testvéred mindig ötöst hozott. „

Erik Erikson pszicho-szociális fejlődéselméletének a „Teljesítmény vs kisebbrendűség” szakasza a negyedik állomás a nyolc lépcsős fejlődési folyamatában. Ebben a szakaszban az egyén körülbelül a serdülőkorban van, és a feladat az, hogy megtalálja a helyét a társadalomban, kiismerje képességeit, és kialakítsa önbecsülését a sikerek és kudarcok révén.

Az egyén, aki ebben a szakaszban a „Teljesítmény” oldalán sikeresen megbirkózik a feladatokkal és elért eredményekkel, önbecsülést és bizalmat épít fel. Megtapasztalja a sikeres teljesítmény örömét és büszkeségét, és ezáltal megerősödik a pozitív énképe. Például, egy serdülő, aki kitűnő eredményeket ér el az iskolában, tehetséges sportoló vagy művész, önbizalommal és elégedettséggel tölti el, és hite van saját képességeiben. Ugyanakkor, ha egy serdülő folyamatosan sikertelenséget tapasztal, és nem éri el a társadalmi elvárásokat, önbizalomhiányt és kisebbrendűségi érzést tapasztalhat.

Wilber Perszóna én-érzet elmélete pedig azt hangsúlyozza, hogy az egyén identitása és énképe nem csupán belső élményeken alapul, hanem a külvilág és a társadalom tükrében is formálódik. Az egyén által megismert és elfogadott társadalmi szerepek és normák határozzák meg az én-érzetét. Az énkép szerves része a szociális kontextus és a társadalmi elfogadottság, amely befolyásolja az egyén önbecsülését és önbizalmát.

Hol helyezkedem el a rendszerben?

Honti László emberi kapcsolatok fejlődését leíró 5 szint modelljének „B” szintje az alá-fölé rendelődés, hierarchia és bürökrácia jellemzi. Ez a szint a wilberi 4-es szinthez kapcsolódik, amely a konvencionális értékrendet és a társadalmi szerepek szigorú betartását jelenti.

A „B” szinten az emberi kapcsolatokat erősen befolyásolják a hierarchikus struktúrák és a hatalmi rendszerek. A fő hangsúly az alá-fölé rendelődésen és a hierarchián van, ahol a szerepek, feladatok és felelősségek szigorúan meghatározottak és elosztottak. Az egyénnek meg kell felelnie a meglévő normáknak és szabályoknak, és engedelmeskednie kell a felsőbb hatalomnak.

Ezen a szinten a kapcsolatok jellemzően függő kapcsolatok, ahol az egyén aláveti magát a felsőbb hatalomnak, és elfogadja a meghatározott szerepkörét. Az egyéni autonómia és önkifejezés nem kap nagy hangsúlyt, mivel a társadalmi hierarchia és a szerepek betartása fontosabb.

A bürökrácia is meghatározó szerepet játszik ezen a szinten. A szabályok, eljárások és bürokratikus rendszerek meghatározzák az emberi kapcsolatokat és a döntéshozatalt. A szervezetek és intézmények hierarchikus struktúrája meghatározza az egyén pozícióját és szerepét a társadalomban.

Ezen a szinten az egyén elsősorban a társadalmi elvárásoknak, normáknak és hierarchikus rendszereknek megfelelően viselkedik. A függőség és az engedelmesség fontosabb, mint az egyéni autonómia és kreativitás. Az emberi kapcsolatokat a hatalmi dinamika és a szabályok szigorú betartása határozza meg.

Nemi semlegesség

Sigmund Freud pszichoszexuális fejlődéselmélete szerint a látencia szakasz a gyermek fejlődésének negyedik állomása, amelyet általában 6-12 éves kor között tapasztalhatunk. Ez a szakasz a korai szexuális érés után következik, és a szexuális vágyak ideiglenes visszaszorulásával jellemezhető.

A látencia szakaszban a gyermek szexuális energiája lecsökken, és figyelme a szociális és kognitív fejlődésre, valamint az iskolai tevékenységekre irányul. A gyermek aktívan részt vesz a tanulásban, baráti kapcsolatok kialakításában és a társadalmi normák, értékek megtanulásában. Ez az időszak a szexuális identitás konszolidálódásának ideje is, amikor a gyermek megismeri a nemi különbségeket és elfogadja saját nemének szerepét a társadalomban.

A látencia szakaszban jelentkező fixációk vagy konfliktusok különböző módon befolyásolhatják a felnőtteket. Például, ha a gyermek túlzottan korai szexuális tapasztalatokkal vagy szorongásokkal találkozott a korábbi szakaszokban, ezek a problémák hatással lehetnek a későbbi szexuális viselkedésre és kapcsolatokra. Bizonyos esetekben a látencia szakaszban fel nem oldott szexuális konfliktusok vagy fixációk felnőttkori viselkedési mintákban is megjelenhetnek, például szexuális túlzások vagy szexuális gátlások formájában.

Fontos megjegyezni, hogy a látencia szakaszban nem minden gyermek tapasztalja meg intenzív szexuális konfliktusokat vagy fixációkat. A szakasz inkább a szexuális energia átmeneti visszaszorulásáról és a szociális fejlődés fókuszáról szól, amely lehetőséget ad a gyermeknek a tanulásra, baráti kapcsolatok kialakítására és az értékek, normák elsajátítására.

David Deida párkapcsolati fejlődés elmélete az emberi kapcsolatokat és a nemek közötti dinamikát vizsgálja. Elméletében hangsúlyozza a női és férfi szerepek különbségeit, valamint az önalávető női és macsó férfi archetípusokat. Az elmélet szerint az érzelmi és szexuális vonzalom mélyebb szintjén a férfiak és nők különböző módon kapcsolódnak egymáshoz.

A függő kapcsolatokat Deida az önalávető női és macsó férfi szerepek közötti dinamikával társítja. Az önalávető női szerepben a nő hajlandó teljesen odaadni magát a kapcsolatnak és a partnerének. Ez magában foglalja az érzelmi és szexuális alárendelődést, valamint a partner igényeinek prioritásba helyezését a sajátjával szemben. A női szerepben lévő partner hajlamos elfojtani saját igényeit és vágyait, és az örömét a partnerének szentelni.

A macsó férfi szerepben lévő partner pedig dominánsabb és irányítóbb. Ő törekszik arra, hogy vezető szerepet játsszon a kapcsolatban, és gyakran keresi a hatalmat és a kontrollt. A férfi partner hajlamos arra, hogy az érzelmi és szexuális igényeit dominálja, és a nőre gyakran a partner kiszolgálójaként tekint.

A klasszikus házasság kialakításában a Deida elmélete kiemeli a hagyományos párkapcsolati mintákat és elvárásokat. Ez a modell általában a férfi partner vezető szerepét és a női partner alárendelt szerepét tükrözi. A női partner a háztartás és a gyermeknevelés területén találja meg a szerepét, míg a férfi partner a pénzkereső és a család védelmezője.

Fontos megjegyezni, hogy Deida elmélete nem feltétlenül állítja, hogy ez a kizárólagos vagy ideális párkapcsolati modell. Inkább leírja és vizsgálja a különböző dinamikákat és szerepek lehetőségeit a párkapcsolatokban. Azt hangsúlyozza, hogy az igazi intimitás és kiegyensúlyozott kapcsolat a partner szerepének és szabadságának tiszteletben tartásán alapul, valamint a kölcsönös tiszteleten és egyenlőségen alapuló együttműködésen.

Csillag születik” (A Star Is Born, 2018): Ez a zenés romantikus film egy sikeres zenész és egy feltörekvő énekesnő kapcsolatát követi. A történetben látható, hogy a függőség és az önfeláldozás milyen hatással lehet a párkapcsolatra és az egyéni fejlődésre.