Folytassunk utunkat az emberi fejlődés felfedezésében wilberi 2-es szinten. Ha fogalmad sincs miről van szó, kérlek itt kezd az olvasást, vagy légy merész és dive into/merülj el in medias res a történések közepébe. A történet főhőse teljes mértékben fiktív, a problémái, érzései és gondolatai a valósággal csak az elméleti tanulmányaim szintjén egyeznek.
Az örök gyerek – Jack, aki sosem kapja meg amit akar
Jack egy középkorú férfi, aki éppen válságban van az életében. Munkahelyén frusztrált, és családjában is folyamatosan konfliktusokat él át. Az elmúlt években egyre inkább elszigetelte magát, és úgy érzi, senki sem érti őt. Egyszerre érzi magát túlzottan felsőbbrendűnek és alárendeltnek. Ez a kettősség önmagára és másokra is kiterjed, amit azzal próbál ellensúlyozni, hogy leértékeli azokat, akik nem tartoznak a szűk barátai, munkatársicsoportjába.
Jack úgy érzi, hogy ő az egyetlen, aki helyesen látja a világot, és mások nem érdemlik meg a figyelmét vagy tiszteletét. Emiatt folyamatosan vitatkozik másokkal, és nem tud pozitív emberi kapcsolatokat kialakítani. Ez a viselkedés hosszú távon káros hatással van az életére. Párkapcsolataiban elhagyták legtöbbször azzal az indokkal, hogy képtelen volt az érzéseiről beszélni vagy azokat bármilyen formában kifejezni. Na jó, kiabálni, elégedetlenkedni és összeesküvés elméleteket szőni, az ment neki, ami végtelen féltékenységben és alternatív megcsalád történetek fabrikálásában tetőzött. Jack rettentően babonás volt, így csak vörös hajú nőkkel kezdett ki.
Jack mivel kapcsolódni mindig is nehezen tudott informatikát tanult. Fejlesztőként könnyen kapcsolódott az ő területén dolgozókkal, szűk, szoros baráti kapcsolatot ápolva velük. Az anyagi biztonságnál ez a fajta összetartozás sokkal fontosabb volt számára. Folyamatosan képezte magát online képzésekkel, hogy a legjobb lehessen a cégnél, bár ha lehetett akkor inkább otthonról dolgozott és chaten keresztül tartotta a kollégákkal a kapcsolatot.
Wilber 2 Fantazmikus érzelmi
Az ember fejlődése rendkívül összetett és több szempontból is befolyásolja azt, hogyan viselkedünk, milyen érzéseink vannak és hogyan kapcsolódunk másokhoz. A fejlődés során az ember különböző szinteken halad át, amelyek hatással vannak az érzelmi és szociális kapcsolataira, az önismeretére és az életcéljaira.
Wilber fantazmikus érzelmi szintje az emberi fejlődés egy korai szakasza, amely a csecsemőkor és a kisgyermekkor (1-3 év) alatt zajlik. Ebben a szakaszban az embernek elsősorban az érzelmekkel kell megbirkóznia, és meg kell tanulnia azokat kifejezni. A Maslow piramis biztonsági és valahová tartozás szükségletei az életkor ezen szakaszában kulcsfontosságúak, mivel az embernek szüksége van biztonságra és stabilitásra, valamint az érzelmi kapcsolatokra.
Piaget gyermekfejlődése 2 éves korig azt mutatja, hogy a kisgyermek az érzékelés és az érzelmi fejlődés során tanulja meg a világot. Jean Piaget svájci pszichológus a kognitív fejlődés kutatásával foglalkozott, és kisgyermekek viselkedését tanulmányozta a szenzomotoros időszakban, amely a születéstől körülbelül két éves korig tart. Piaget szerint ebben az időszakban a gyerekek csak a saját testük által közvetlenül észlelhető dolgokra tudnak reagálni, a külvilág számukra még homályos és érthetetlen. A szenzomotoros időszakban a gyerekek fejlődése egyfajta építőjátékra emlékeztet: új dolgokat folyamatosan felismernek, majd azokat a már meglévő ismereteikhez kapcsolják.
Ebben az időszakban a gyerekek elsősorban a mozgásukkal ismerkednek. Az érzékelés és a mozgás szorosan összekapcsolódik, és a gyerekek a saját testük mozgatásával tapasztalják meg az őket körülvevő világot. A gyerekek az ismeretlen dolgokat különböző érzékszervi élmények segítségével fedezik fel, például a látványukat, hallásukat vagy tapintásukat használva.
Piaget úgy vélte, hogy a kisgyerekek egyik fő fejlődési feladata a tárgyállandóság élményének megszerzése. Ez azt jelenti, hogy a gyerekeknek fel kell ismerniük, hogy egy tárgy az eltűnése után is ugyanaz marad, és nem változik meg a tulajdonságai, például a mérete, a formája vagy az anyaga. Ebben az időszakban a gyerekek számos kísérletet tesznek annak érdekében, hogy megértsék, hogyan működik a világ, és hogyan tudják befolyásolni a dolgokat mozgásukkal. Susanne Cook-Greuter szimbiotikus korszaka azt mutatja, hogy az emberi fejlődésben az érzelmi és szociális kapcsolatok minősége és mélysége fontos szerepet játszik.
Gebser és Wilber szerint az archaikus, mágikus világnézetet a primitív társadalmakban és kultúrákban találjuk meg. Ez a világnézet a differenciálatlan egészre koncentrál, és nem tesz különbséget a személyes és a személytelen között. Az ember és a természet, az ember és a társadalom határai összemosódnak, és minden jelenséget magasabb erők befolyása alá helyeznek. Az időt nem lineáris folyamatnak, hanem ciklikus, ismétlődő jelenségnek tekintik.
Az archaikus, mágikus világnézet a szimbólumokban, rítusokban és tabukban nyilvánul meg. Az emberek hisznek a természetfeletti erők befolyásában, és próbálják befolyásolni őket azzal, hogy különböző cselekedeteket hajtanak végre, amelyeket a tapasztalatuk szerint hatékonynak tartanak.
Például a vudu kultúrában a mágikus szimbólumok és rituálék segítségével az emberek befolyásolni akarják a természetfeletti erőket, hogy megvédjék magukat és az embertársaikat. Az archaikus, mágikus világnézet a mai napig fellelhető néhány kultúrában, például a törzsi kultúrákban vagy a vallási fanatikusok között, akik a hitükben hisznek, és a szimbólumok és rituálék segítségével próbálják befolyásolni a természetfeletti erőket.
Ide tartozik a bíbor szint a Spiráldinamika modell második szintje. Ez a szint a hierarchikus vezetői stílust jellemzi, melyben az egyén hajlamos a dominanciára, a kontrollra és az uralomra. Ez az egységes világkép azon alapszik, hogy az egyén egyetemes értékeket védelmez és azt gondolja, hogy az ő értékei és cselekedetei másoké fölött állnak.
Ez a szint kapcsolódik Maslow szükségleti elméletének a megbecsülés és önbecsülés szükségleteihez, melyek az önértékelés és a hatékonyság szempontjából fontosak. A bíbor szinten lévő egyének általában nagy hangsúlyt fektetnek a státuszra, a hatalomra, a presztízsre, és ezt a megbecsülés szükségletei irányítják. A bíbor szinten lévő egyének gyakran egyénileg vagy csoporthoz kötődve élnek és az önmegvalósítás, az autonómia vagy az egyéni szabadság kevésbé fontos számukra.
Ki vagyok én? Hol vannak a határaim? Amit tapasztalok, az vagyok?
Daniel Stern a fejlődéspszichológiában az egyik legismertebb kutató, aki a csecsemők és kisgyermekek érzelmi és szociális fejlődésével foglalkozott. A Bontakozó Szubjektív Szelférzet koncepciója szerint a csecsemők érzelmi fejlődése során az önmagukkal és a környezetükkel való kapcsolatuk folyamatosan alakul, és ennek eredményeképpen kialakul bennük egy egyre összetettebb, szubjektív szelférzet.
Stern szerint a csecsemők érzelmi fejlődése a szülő-gyermek kapcsolatban indul el, amely során a csecsemők saját érzelmi állapotukat, az anya és környezetük érzelmi reakcióit és a külső ingereket is figyelembe veszik. Az érzelmi kapcsolatok által kialakult bonyolultabb érzelmi viszonyok és szelférzetek a későbbi életben is hatással lehetnek az egyén személyiségére és érzelmi életére.
A Bontakozó Szubjektív Szelférzet koncepciója számos fontos folyamatot tartalmaz, amelyek segítenek az egyénnek a szelférzete kialakításában. Ezek közé tartozik a következők:
- Az érzelmek szabályozása: A csecsemőknek először megtanulniuk szabályozni az érzelmeiket, ami azt jelenti, hogy felismerik azokat és megfelelően reagálnak rájuk.
- Az érzelmi interakciók: A csecsemőknek folyamatosan érzelmi interakcióban kell lenniük a szüleikkel és más emberekkel, hogy megtanulják, hogyan értelmezzék és reagálják az érzelmi ingereket.
- A szelférzet kialakítása: Az érzelmi interakciók során a csecsemők megismerik magukat és a külvilágot, és ennek eredményeképpen kialakul bennük egy szubjektív szelférzet.
A Bontakozó Szubjektív Szelférzet koncepciója hangsúlyozza a szubjektív élmények fontosságát az egyén személyiségének és érzelmi életének alakulásában.
Autonómia VS szégyen/kétely
Erik Erikson pszichoszociális fejlődési elmélete azt mutatja, hogy az embernek számos életkorban számos kihívással kell szembenéznie, amelyek befolyásolják az érzelmeket és a viselkedést. Az autonómia VS szégyen/kétely szakaszban az embernek szüksége van az önállóságra és az önállóság fejlesztésére, de az érzelmi és szociális kapcsolatok is fontosak a fejlődéshez.
Az autonómia és szégyen/kétely szakasz Erikson pszichoszociális fejlődéselméletének a második szakasza, amely a kisgyermekkor (1,5-3 éves korig) időszakába esik. Ebben a szakaszban a gyermek az autonómiára és a függetlenségre törekszik, miközben megpróbálja megtanulni az alapvető készségeket, például az öltözködést, az evést és a mosdást.
Az autonómia kifejeződik abban, hogy a gyermek önálló döntéseket hoz, kifejezi az akaratát, saját ötleteit és elképzeléseit. A szégyen és kétely pedig akkor jelentkezik, amikor a gyermek nem tudja teljesíteni az elvárásokat, vagy ha túl sok korlátozás van körülötte.
Egy példa erre az, amikor a szülők megtiltják a gyermeknek, hogy az asztalon ugráljon vagy ne játszon a piszkos földön. Ha a gyermeknek nincs lehetősége kifejezni az akaratát, és korlátozzák az önállóságát, akkor szégyen és kétely érzése alakulhat ki benne.
Az autonómia és szégyen/kétely szakaszában a gyermek különbséget tesz a jó és a rossz között, és megkezdi az érzelmi önállósága fejlesztését. Ha a szülők elfogadják a gyermek önállóságát, és lehetőséget adnak neki a döntéshozatalra, akkor segíthetnek abban, hogy a gyermek biztos önértékeléssel és önbizalommal rendelkezzen a későbbi életszakaszokban.
Sigmund Freud az anális szakaszról beszél, mint a csecsemő pszichoszexuális fejlődésének második szakaszáról. Ez a fejlődési szakasz a csecsemő második és harmadik életévét foglalja magában, és a széklet- és húgyhajtás kontrolljára összpontosít.
Az anális szakaszban a gyermeknek szüksége van arra, hogy megfelelő környezetben fejleszthesse az önellátás, az önkontroll és az önmagáról való gondoskodás képességét. A szülőknek ehhez meg kell teremteniük a biztonságos környezetet, amely lehetővé teszi a csecsemőnek, hogy felfedezze a testét és a környezetét.
Az anális szakasz meghatározza, hogy hogyan kezeli az egyén a későbbi életszakaszokban az önmagáról és a testéről alkotott gondolatait és érzéseit. Ha a gyermeknek túlzott nyomást gyakorolnak az önellátásra vagy az ellenőrzésre, az fixációt okozhat ezen a szakaszon. A túlzott kontroll vagy elhanyagolás következtében kialakuló fixációk hatással lehetnek az egyén felnőttkori viselkedésére is. Például az anális szakaszban való túlzott kontroll vagy elhanyagolás az önmagukról való kételyt, a rendetlenséget vagy a túlzott tisztaságra való vágyat okozhatja.
Popkulturális kitekintés
Adrian Monk, a TV-sorozat címe pedig „Monk”. Adrian Monk egy magánnyomozó, aki a San Francisco-i rendőrségnél dolgozott, de lemondott, miután felesége halála után súlyos OCD-t (obszesszív-kompulzív zavar) kapott. A karakter rendkívül rendmániás, mindig pontosan azonos módon parkolja az autóját, ragaszkodik az ismétlődő rutinokhoz, és tisztaságmániája van. Emiatt gyakran komikus helyzetekbe kerül a sorozatban, ugyanakkor az OCD kezelése és a gyógyulásra való törekvés is fontos témája a karakter fejlődésének.
Ezzel a szinttel együtt tanuljuk Honti László által meghatározott Agresszió szintjét, ami az emberi kapcsolatokban azt mutatja, hogy az agresszivitás, a konfliktusok és az ellenséges kapcsolatok hogyan befolyásolják az egyén boldogságát és érzelmi állapotát.