2021 őszén kezdtem meg integrál pszichológiai tanulmányaimat az Integrál Akadémián. Így a második év végén egy komplex fejlődéstani rendszert kell majd prezentálnom a vizsgán, egy olyan rendszert amiben látom, érzem, élem az ember, a saját működésem. A 10 szint bemutatására és gyakorlására 10 blogbejegyzést hozok létre, mert én így tanulok. Példákból, leírva, elmesélve. Bízom benne, hogy érdekesnek, izgalmas találod majd az ott olvasottakat és te magad is az önismeret és az integrál szemlélet útjára lépsz. A történet főhőse teljes mértékben fiktív, a problémái, érzései és gondolatai a valósággal csak az elméleti tanulmányaim szintjén egyeznek.
Amikor töményen beüt a csecsemőkor és a határok teljesen feloldódnak – na nem a jó értelemben
Gertrúd egy fiatal nő (27), aki mindig is azt érezte, hogy valami hiányzik az életéből. Azt gondolta, ha sikerülne kielégítenie az összes vágyát, akkor boldog és elégedett lehetne. Azonban, ahogy egyre jobban igyekezett kielégíteni a vágyait, úgy érezte, hogy semmi sem elég jó, és folyamatosan éhezik valami megfoghatatlan után. Impulzív, a költekezésre, evésre vagy épp szexuális kielégülés ingerét törekedett rögtön kielégíteni, amikor azok felmerültek. Úgy jellemezte ezt, mintha valami átkapcsolna benne egy buliban. Nincs gondolat, nincs következmény, nincs ő meg én, csak az érzés, csak a vágy és ha a másik nem lett volna résen, ott a táncparketten oda adta volna magát egy idegennek.
Azonban ennek ára volt. Gertrúd folyamatosan veszekszik az emberekkel, akikkel kapcsolatba kerül, és egyre inkább ellenséges kapcsolatokat alakít ki az emberekkel. Kapcsolatai megsínylik a folyamatos konfliktusokat, azt hogy folyamatosan ő uralkodik, parancsolgat, semmi vesz és egyre távolabb kerül azoktól az emberektől, akikkel valóban szeretett volna közelebbi kapcsolatot ápolni, mint a családja, testvére vagy egy-egy barátnője. akivel megpróbált egy wicca természetvallás körébe csatlakozni. Vonzotta ez a pogány vallás a környezettel való összeolvadás, a szabad szexualitás miatt is.
Gertrúd kényszeresen eszik és dohányzik, hogy megszabaduljon az érzéstelenség, üresség érzéseitől. A stratégia láthatóan nem válik be, csak ront a helyzeten. Segítséghez fordul. Hosszú évek terápiás munkája és pszichiáteri segítség után Gertrúd rájött, hogy az életben való boldogság nem az anyagi javakban vagy a vágyak kielégítésében rejlik. Megértette, hogy az élet értelme az érzelmekben, az emberi kapcsolatokban és a lelki békében keresendő. Szakértő segítőkkel kezdett el dolgozni azon, hogy megváltoztassa a viselkedési mintáit, és elkezdjen valódi, tartós emberi kapcsolatokat kialakítani az életében. Elkezdte felfedezni, mi az, amit valóban akar, és hogy hogyan érheti el azt, és megtanulta érzékelni, megtartani és kezelni az érzelmeit.
Popkulturális kitekintés
A W1-es szint teljes patológiás spektrumát is hozza a Killing Eve című Netflix sorozat orosz-bérgyilkosnő karaktere Villanelle.
A Killing Eve című sorozat főszereplője, Villanelle egy rendkívül összetett karakter pszichológiai szempontból. A sorozat bemutatja Villanelle-t mint egy szociopatikus bérgyilkost, akiből hiányzik az empátia, a bűntudat és az erkölcsi felelősséggel kapcsolatos bármifél érzelmi reakciói.
Villanelle manipulatív és manipuláló, képes a környezetében lévő emberek érzelmeire hatni, hogy elérje a céljait. Ez az önzőség és a manipuláció része az általános szociopata személyiségvonásnak, amely azt mutatja, hogy Villanelle számára az emberek kizárólag mint hasznos tárgyak, eszközök jelentenek bármit is, amelyeket ki kell használnia a céljai eléréséhez.
Villanelle karaktere olyan személyiségzavarokkal küzd, mint a poszttraumás stressz zavar (PTSD) és az érzelmi instabilitás. Villanelle korábban traumás élményeket élt át, és emiatt az érzelmi instabilitás is jelen van a személyiségében, ami azt jelenti, hogy az érzelmei gyakran intenzívebbek és számára szinte uralhatatlanok.
Villanelle karaktere azonban nem csak negatív vonásokból áll. Van benne egy bizonyos kreativitás és intelligencia, amelyek segítik őt a munkájában (igen, egy bérgyilkosnak is szüksége lehet kreativitásra). Villanelle személyisége az egyéniség és a merész szemléletmód kifejeződése is lehet, ami már erősen kapcsolható a w3 szinthez – de erről később.
Wilberi 1 – szenzoros fizikai szint
Az ember fejlődése egy komplex folyamat, amely során az egyén különböző szinteken fejlődik és éri el a különböző fejlődési mérföldköveket. Az emberi fejlődési modellben a wilberi szenzoros fizikai szint az alapja az emberi fejlődésnek. A fejlődés egyik legkorábbi szakasza a csecsemőkor, amely során az emberi szükségletek közül a fiziológiai szükségletek a legfontosabbak. Ez az alapja Maslow piramisának, ahol a fiziológiai szükségletek állnak az alapján.
Mit gondolunk a világról? Hogyan gondolkodunk?
Piage elmélete szerint az első évben a gyermek fejlődése a szemmozgások, az észlelés és az egyensúly kialakulása körül forog. Ebben az időszakban a gyermeknek szüksége van a gondoskodó, szerető környezetre, amely segíti a biztonság érzet kialakulását.
Jean Gebser és Ken Wilber, két jelentős gondolkodó, akik a transzcendentális filozófia területén dolgoztak, mindketten foglalkoztak az emberi fejlődés különböző szakaszaival. Gebser archaikus világnézetét a differenciálatlan, plerómatikus tudat jellemzi, amelynek az egyén és a külvilág közötti határvonalai nem világosak. Gebser úgy véli, hogy az archaikus tudat, amely az emberek őstörténetében előfordult, a világgal való egyesülés állapotát tükrözi, amikor az emberek nem különítették el magukat a természettől.
Wilber szintén foglalkozik az archaikus világnézettel. Wilber a pleróma fogalmát használja, amely az összes lehetőséget magában foglaló, határtalan, differenciálatlan valóságot jelenti. Az archaikus világnézetet a létezés plerómatikus tapasztalatának tekinti, amikor az egyén nem különbözteti meg a külvilágot és saját magát.
Például az archaikus világnézet képviselői lehetnek olyan törzsi kultúrák, ahol az emberek egységet alkotnak a természettel, és ahol a személyes élet és a külvilág határai nem világosak. Az emberek ebben a kultúrában a természet részének tekintik magukat, és nem helyezik magukat a természet fölé. Az archaikus világnézet emberei általában egyszerű, közvetlen életmódot élnek, amely a közösség erejére és az összetartásra épül. Mind Gebser, mind Wilber hangsúlyozza, hogy az archaikus világnézet egy előrelépést jelent az emberi fejlődés folyamatában, azonban az egyénnek tovább kell lépnie ahhoz, hogy megértse a világ komplexitását és többrétegűségét.
Szükségletek, értékrend
A Spiráldinamika skálájának második szintje a bézs, amely a premodern időszakban jellemző világnézetet tükrözi. Ez a szint az emberi evolúció korai szakaszához kapcsolódik, amikor az emberek elsősorban az alapvető túlélési szükségleteikre koncentráltak.
A bézs szinten az egyénnek nincs kifejezett koncepciója önmagáról vagy a világról, és nincs szüksége bonyolult gondolkodási struktúrákra vagy társadalmi szerveződésre. Az emberek ezen a szinten olyan életmódot követnek, amely az ősi időkben bevált módszereket és eszközöket alkalmazza, és amelyek a természettel való együttműködésre és a közösségi életre épülnek.
Abraham Maslow szükségletelmélete jól kapcsolódik a bézs szinthez. A Maslow-féle piramis első két szintje a fiziológiai szükségletekre és a biztonságra koncentrál, ami a bézs szinten lévő emberek legfőbb prioritásai közé tartozik. Az embernek ezen nem érdekli az önmegvalósítás vagy a személyes növekedés mivel elsősorban az életben maradásra koncentrál.
Vagyok-e én? Mindenható vagyok-e? Kiben bízhatok?
Daniel Stern, a neves gyermekpszichológus és pszichoanalitikus a Bontakozó Szelférzet és Szelfmag érzet koncepcióját dolgozta ki a korai életkorban tapasztalt interperszonális élményeket vizsgálva.
A Bontakozó Szelférzet olyan fogalom, amely a korai gyermekkori személyiségfejlődéshez kapcsolódik, és a szelf – az egyén identitásának érzékelésére utal. Stern szerint a korai interperszonális élmények kritikus szerepet játszanak a szelf kialakulásában, és ezek az élmények befolyásolják az egyén érzékelését saját magáról és a világról.
A Szelfmag érzet fogalma Stern koncepciójának másik fontos eleme, amely a személyiség fejlődése során folyamatosan változik és fejlődik. A Szelfmag érzet egy olyan belső élmény, amely magába foglalja az egyénnek az adott pillanatban érzett érzelmi állapotát, fizikai érzéseit, érzelmi reakcióit, valamint a tudatos és tudattalan gondolatait. Ez az érzés folyamatosan változik az élet során, az egyén interperszonális tapasztalatai, az életben átélt események, a környezet változása és más tényezők hatására.
Stern szemlélete azt sugallja, hogy a korai gyermekkori tapasztalatok, különösen az anyai gondoskodás minősége, jelentős hatással van a bontakozó Szelférzet és Szelfmag érzetre. A biztonságos anyai kötődés, az érzelmileg támogató és pozitív anyai gondoskodás szükséges ahhoz, hogy a gyermek egy egészséges és pozitív Szelférzetet alakítson ki.
Erik Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete szerint az emberi életciklus nyolc szakaszból áll, amelyek mindegyike egy bizonyos pszichoszociális kihívásra fókuszál. A bizalom és bizalmatlanság szakasza az élet első szakasza, amely az élet első évétől a második évig tart.
Ebben az időszakban az alapvető feladat az, hogy az újszülött megtanuljon megbízni a környezetében, és bizalmat érezzen, hogy az alapvető szükségletei kielégítésre kerülnek, mint például az evés, az alvás és az érintés. Ha az újszülött úgy érzi, hogy az anyja és a környezetében lévő emberek megbízhatóak, akkor bizalom alakul ki benne. Ha azonban nem kap elég érintést, figyelmet és szeretetet, vagy ha az anya és a környezetében élő emberek nem megbízhatóak, akkor bizalmatlanság alakul ki benne.
Példaként, ha az anya időben reagál az újszülött sírására, megfelelően táplálja, öleli, simogatja és szeretetteljesen gondoskodik róla, akkor az újszülött bizalmat érez a világ iránt, és úgy érzi, hogy kielégítik az alapvető szükségleteit.
Az újszülött bizalmának vagy bizalmatlanságának kialakulása fontos hatással van a további fejlődésére, és befolyásolja az egész életét. Az életkor későbbi szakaszaiban az egyénnek vissza kell térnie a bizalom és bizalmatlanság szakaszához, hogy átértékelje, hogy hogyan alakult ki a bizalma az emberekben és a világban, és hogy milyen hatással volt ez az életére.
Sigmund Freud pszichoanalitikus elmélete szerint az ember pszichoszexuális fejlődése a korai életkorban kezdődik és az öt különböző szakaszra osztható. Az első szakasz az orális szakasz, amely az élet első évében zajlik.
- Az orális szakasz során a csecsemő érzéki élményei az orális területekre (az ajkakra, a szájra és a nyelvre) fókuszálódnak. Az első életév során a csecsemő elsősorban a szopás és a nyelés útján élvezheti az életet, így az anyatej az egyik legfontosabb forrása a boldogságnak és az örömnek.
- Freud szerint az orális szakasz határozza meg az egyén személyiségét és viselkedését a későbbi életszakaszokban is. Ha az anya nem elég gondoskodó és nem tudja kielégíteni a csecsemő szükségleteit, akkor az orális fixációk (elakadások) jelentkezhetnek.
- Az orális fixációkat felnőttkorban a szájban való rágcsálással, dohányzás vagy túlzott alkoholfogyasztás
Kapcsolódás másokkal 0.0 szint
Ha már manipulációnál tartunk. Egy éves korunk előtt leginkább az édesanyánkkal van kapcsolatunk és őt is leginkább önmagunkként éljük meg. Ezért fontos, hogy a következő modell érzésben, működésében kapcsolódik a témához nem pedig a gyermekkor fejlődésében. Azonban azt láthatjuk, hogy az értékrend, a gondolkodás mögötti „logika” egyezni fog.
Meg van az-az érzés, amikor egyszerűen nincs te meg a haragod, csak a kiabálni lila fejed és „elönt a düh”?
Dr. Honti László Az evolúciós fejlődés ötszintű modelljének „A szintje” az agresszió és a küzdelem szintjét jelenti, amely az egyénnek arról szól, hogy hogyan állja meg a helyét a világban, hogyan harcol meg a saját érdekeiért, hogyan kezeli a konfliktusokat.
Ezen a szinten az egyénnek az a célja, hogy az életben maradjon és megvédje magát a veszélyektől, amelyekkel szembe kell néznie. Az agresszió ezen a szinten az egyén védelmi mechanizmusaként jelenik meg, amelynek segítségével az egyén meg tudja védeni magát az életveszélyes helyzetekben.
Például azok az emberek, akik ezen a szinten tartózkodnak, gyakran agresszíven viselkednek és könnyen kihozzák őket a sodruk az érzelmeik. Ha például egy ilyen személynek megkérdőjelezik a hatalmát vagy az uralmát, akkor szinte azonnal agresszívan reagál.
Az A szinten az emberi kapcsolatok főként ellenségesek, a kapcsolatokban az agresszió, fizikai erő dominál, és az emberek gyakran rivalizálnak egymással. Az A szinten az egyén nagyrészt az ösztönös reakcióinak az irányítása alatt áll, és nehéz számára az érzelmi stabilitás elérése vagy bármilyen szintű empátia.