fbpx
Rólunk

Fél perc

Szerda reggel. A fél város még alszik, amikor én tartok a körúton, s megyek a megnyugvás szigete felé, ahol keményen megizzasztanak minden egyes percért.

Meghajlást követően belépek a szent térbe, ahol már többen is nyújtanak. Az edzőterem ismerős illata betölti orrüregeimet. Jó itt lenni.

A bemelegítés után páros gyakorlatok következnek. Keményítünk. Van bőven rajtunk felület, kar csapódik karnak, kéztő a hasnak. Izzadunk. A hasító mozdulatok egyre inkább csúszóssá válnak, markommal a társam gyors keze után kapok. Betalál. Érzem a bordáim sajgását, de nem törődöm vele. Bírom.

Amikor pólónk már testünk részévé tapad, váltunk. Zsákolás jön – a kedvencem. Az órák alatt megkopott kesztyűmet felhúzom. Most egy éves, de ezek a kemény reggelek viseltessé tették. Itt-ott hiányos, máshol vérfolt tarkítja, de tartja magát, akárcsak mi. Fél perc. Ennyivel kezdünk.

Íródott: 2017-ben.

Related posts
Rólunk

Rainchester

2018. január. A gépünk landol Manchesterben (UK), ahol két éjszakát, egyetlen teljes napot…
Read more
Rólunk

A címkék sokszínűsége

Kövér. Büdös. Szőrös. Csúnya. Buzi. Travi. Bajszos. Ízléstelen. Izzadt. Csóró. Páva.
Read more
Rólunk

No tobacco

Durva belegondolni, hogy 14 évesen slukkoltam bele először a matektanárom cigijébe. Emlékszem…
Read more

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük